Szabóné Kolozsvári Erzsébet: A fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlata, eszköztára
Az Egyesült Nemzetek Szervezete – az UNESCO kezdeményezése alapján- 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005-2015 közötti évtizedet a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének nyilvánította. A nemzetközi közösség egy teljes évtizedet szán annak a célnak az elérésre, hogy az oktatás minden szintjét és formáját áthassák a fenntarthatóság alapelvei. Az évtized keretében a páneurópai régióban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) az UNESCO-val együttmuködve megalkotta és elfogadta „A tanulás a fenntartható fejlodés érdekében” stratégiát.
Az ilyen iskola elismeri a „terepmunka” jelentoségét, valamint az iskolában és a helyi közösségekben látható, fizikai változások fontosságát, de ezeket a változásokat és eredményeket a mélyebb oktatási és kulturális változás „tanulási eszközeinek” tekinti és nem önmagukban való céloknak. A fenntarthatóságra való törekvés az egész oktatási-nevelési folyamat átértékelését sürgeti és támogatja a célokban, módszereiben és tartalmában (tudásanyagában) egyaránt. Az analitikus ismereteken, a tantárgyakra bontó tudásanyagon nyugvó iskolarendszer kevéssé alkalmas a rendszerszemléletű társadalom felnevelésére. Ez kiderül számos hazai és nemzetközi összehasonlító vizsgálatból-, legyen elegendő ezúttal a PISA mérésekre utalni. Az élet gyakorlati ismeretei, a konfliktuskezelési módszerek, a globális ismeretek, a kompetenciafejlesztés elvű tanulási gyakorlat elenyésző helyet kapnak a hazai oktatásban, nevelésben. Az oktatás többnyire a gyorsan avuló részismeretek átadásáig jut el, megismertet a válság tüneteivel, azonban ritkán jut el a problémák összefüggéseinek feltárásához, így a megoldás módjait, sem képes hitelesen bemutatni. A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának azonban vannak hazai képviselői, ezek a Zöld Óvodák és az ökoiskolák hálózata. Mindezeket figyelembe véve intézményünk bevezeti a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlatát kiemelt figyelmet fordítva a környezeti nevelésre.
Kőnigné Váradi Borbála: A sajátos nevelési igényű tanulók programja
A NAT irányelvben foglaltak célja, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók esetében a tartalmi szabályozás és a gyermeki sajátosságok ugyanúgy összhangba kerüljenek, mint más gyermekeknél. Az irányelv egyaránt vonatkozik a sajátos nevelési igényű tanulóknak a nem sajátos nevelési igényű tanulókkal együtt (integráltan) és a tolük elkülönítetten (gyógypedagógiai intézményekben) történő nevelésére, oktatására
A tanulók iskolai fejlesztésének pedagógiai szakaszai nem térnek el a NAT-ban rögzítettektől. A helyi tantervben indokolt lehet az első évfolyam két tanévi időtartamra történő széthúzása. Ebben az esetben az első tanév az intenzív prevenció, a szakszerű funkciófejlesztés, a pszichés gondozás, a megfelelő motiváció és a feladattudat kialakításának az időszaka a gyógypedagógiai korrekciós-kompenzáló-terápiás módszerek alkalmazásával.
A DKT dunapataji általános iskolájának pedagógiai munkájában a 2001/2002-es tanévtől fontos szerepet kap a sajátos nevelési igényű/tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatása/fejlesztése. Pedagógusaink együttmuködnek a Nevelési Tanácsadóval, Családsegítő Szolgálattal, Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsággal és az intézmény gyógypedagógusaival. A statisztikák, a vizsgálatok sajnálatosan emelkedő tendenciát mutatnak a tanulási zavarral, kudarccal, és egyéb problémával küszködő diákok számáról.
Ezért úgy gondoljuk, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók ellátása esetében elengedhetetlen, hogy ezek a gyerekek valóban az állapotuknak, helyzetüknek megfelelő foglalkozást, oktatást kapják. A Kt. módosítása is szigorítja ezeknek a tanulóknak a vizsgálatát, a besorolási feltételeiket, és konkrétabban meghatározza az ellátásukban közreműködők feladatait is.
Az általános iskola szerepe nő a módosítás szerint, így kiemelt feladatunk, hogy megszervezzük a megfelelo foglalkozásokat a sajátos nevelési igényű gyerekeknek, amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a sajátos nevelési igényű gyermek.
Nagy Anikó: Geometriai formák környezetünkben
A geometria az emberi érdeklodés, információszerzés, alkotó tevékenység egyik területe, a hétköznapi élethez sok szállal kapcsolódó, művészetekkel és más tudományokkal rokon ismeretkör.
Ennél a témakörnél tehát különösen jó lehetőség nyílik a különböző tantárgyak és a matematika összekapcsolására, sőt a matematika eszközül szolgálhat más szakterületeken felmerülő kérdések megválaszolására, adott probléma megoldására.
A program célja, hogy tanulóink változatos megközelítésekből minél több tapasztalatot szerezzenek a különféle síkbeli és térbeli geometriai formákról, hogy a matematika órákon megszerzett ismeretük valódi, használható tudássá épüljön, hogy vizuális képességeiket valamint tudásszerző képességeiket hatékonyan fejlesszük.
A geometria témakörénél elengedhetetlen a valóságos, „kézzel fogható” eszközök bemutatása, készítése. Manipuláció közben sokkal nagyobb a tanulók kíváncsisága, aktívabb a figyelme, könnyebben megy a felfedezés, és élvezetesebb a tanulás is. A tapasztalatgyujtés, az összefüggések felfedezése nagymértékben hozzájárul az önálló gondolkodás kialakításához, a kreativitás fejlesztéséhez is. A problémák manipulatív, tárgyi tevékenységgel való, cselekvő megoldása lesz alapja a gondolati problémamegoldásnak, s ez által a világ megértésének és a gondolkodás fejlodésének is.
A mai világ elvárásai közé tartozik az is, hogy a gyerekek meg tanuljanak csoportokban dolgozni, saját értékeiket és érdekeiket megfeleloen képviselni. Ezt azzal szolgáljuk, hogy kooperatív technikákat, projektmunkákat építünk a tanítási, tanulási folyamatokba.
Kovács Emőke: A múzeumpedagógia beépítése a tanítási-tanulási folyamatokba
„A XIX. század végén jelennek meg a múzeumi pedagógia kezdetei. A múzeumpedagógia szóhasználat a múzeumi terminológiában ismert kifejezés. Tevékenysége az eddigi tapasztalat szerint a pedagógia hagyományosan értelmezett körében mozog, ugyanakkor, múzeumi környezetben valósul meg. A múzeumpedagógia értelmezése nem mondható egységesnek: nagy részben függ a múzeumok profiljától, a múzeumpedagógusok, művész-pedagógusok szemléletétől s nem utolsósorban a gyermekeket kísérő pedagógusok hozzáállásától. A múzeumok nagy száma és sokszínűsége magyarázhatja azt a tényt, hogy nincs egységes modell a múzeumpedagógiára.” (Fogthyui Krisztina)
Közvetlen célja a múzeumi anyag (gyűjtemény, kutatómunka, kiállítás) sokoldalú és élményszerű megismertetése. Hosszabb távú célja a múzeumok által nyújtott kulturális ismeret és élmény igénylésére és ez által múzeumlátogatóvá nevelése.
A múzeumpedagógia foglalkozás típusai: Múzeumi óra, Múzeumi feladatlap, Múzeumi foglalkozás, Búvárterem.
A múzeum az emberi tevékenység eredményeinek tárháza, ezért a nevelés és az oktatás sajátos színtere. Anyagának beépítése az oktatás-nevelés folyamatába, az új típusú konvertálható tudás kialakításának egyik alapvető területét jelenti.
Intézményünk a településen adott helyi Múzeum kihasználtságára törekedvén tűzte innovációs céljai közé a múzeumpedagógiát, ezáltal is biztosítva növendékei számára a népszokások, népi hagyományok illetve a nemzeti ünnepek értékeinek megőrzését.